Nem felejtettem el az érdemeit, ámbár tudom, hogy van egy sajnálatos jellemhibája

– Nagyon megérdemlik a győzelmet ezek a lányok! – mondja a sportriporter a tévében a magyar kajakos olimpikonokra, és nem lehetetlen, hogy a német sportriporter is hasonló szavakkal méltatja a második helyezetteket, mondván, nagyon megérdemelték volna, ők is, az aranyat. Mert ki nem, ugye, aki négy évig (s előtte sokszor évtizedekig) hajt, dolgozik, küzd, áldozatot hoz, lemond, salátát választ somlói galuska helyett, fájdalomcsillapítóval edz, infúzióban kapja a csodás és lehetőleg legális izomnövelő szereket, szponzorokkal kedveskedik, kamerába mosolyog, s világversenyeken futam után zihálva nyilatkozik okosakat. Tömérdek erőfeszítés azon az egy szem dobogón, csoda, hogy össze nem roskad.
Nem szeretem az érdem-retorikát. Egyrészt, mert meggyőződésem, hogy a világ általában nem az a hely, ahol a javakat érdem szerint adják; másrészt, mert ahol jutalmat osztanak, oda mindig kell egy osztó is - s ki legyen az, aki - sokszor érzelmileg terhelt helyzetekben - megmondhatja, mit érdemel a másik, vagy mit nem? Magunkról beszélve is szebb lenne a mert megérdemlem frázisa helyett arról beszélni: mert szeretném, mert vágyom rá, mert jó volna nagyon.
Ezt az egyszerű nyári felsőt tehát nem azért kötöttem a nagylányomnak, mert megérdemelte, hanem mert szeretem látni az örömét, és nem is azért, mert én megérdemeltem a flow-élményt, hanem mert baromira jól esett.

Ravelry

16 megjegyzés:

  1. mennyire egyetértek,
    szeretem, ahogy gondolkodsz , azt meg pláne, ahogy kimondod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy leírtad, Katalin! :-)

      Törlés
  2. Jó és igaz minden szavad! A felső meg szintén csodás:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy itt vagy, Julcsi! :-)

      Törlés
    2. Hát persze, hogy itt vagyok! Csak csendben, mint általában:)

      Törlés
  3. Nekem meg ezek a posztjaid esnek nagyon jól, ahogy valami távoli, de számodra aktuális, és téged mélyen érintő száltól jutsz el, rafinált hurkolással a legújabb köteményed szálaiig, fonaláig. Mintha mindig egy zegzugos, aprólékos és titokzatos hátteret festenél, hogy aztán megjelenítsd a kép fő témájaként és középpontjaként Mona Lisa portéját.
    Jut eszembe, Lisa most is gyönyörű, mint mindig! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a szép hasonlatot, Zsuzsi! :-)

      Törlés
  4. Ó, de mennyire nagyon-nagyon értek egyet mindennel:) Szeretem ahogy leírsz valamit.
    Csodás felső!
    A legkisebbre pedig mindíg rácsodálkozok: ó, de nagy már... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? El se hiszem, hogy egy éves elmúlt...

      Törlés
  5. Csodás képek.
    Szeretem a pirosat.
    Szeretem a rafinált gondolataidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár úgy tudnám fotózni őket, hogy hűen visszaadja a kapcsolatot, ami köztük van!

      Törlés
  6. Így valahogy...

    Szépek a lánykák :-)

    VálaszTörlés
  7. olvasva a többieket, úgy tűnik, "vettük", amit a sorok közé írtál az egyszerű nyári felső apropóján, amely egyébként nagyon csinos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért jó nektek mutogatni a holmikat, mert veszitek az adást, köszönöm! :-)

      Törlés